Írta: Megyesi Nagy Imre
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 488
Arcod kő,
sötét márvány,
mélybe húzó
fájdalom itt
minden gondolat;
bántasz,
bántottalak,
a valót feloldja
valami őrült indulat,
s már nem az vagy,
aki voltál;
látod magad,
minden lépés
port kavar,
s hozzád tapad;
azt mondod:
Nem lenni volna jó!-
és elejted a poharat.