Írta: Vaskó Ági
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 266
Röpke végtelen
/Nyárvégi oxymoron/
Ezüstnyárnak vakfoltos a fénye,
dermedt tűz fűt röpke végtelent,
ifjú szélnek vénülő sörénye
páncéltól foszt galád védtelent.
Keserű méz cseppje gyönggyé érik,
csókkal öl meg élőt, s levelet.
Nézd, az élet mily gyorsan enyészik,
sírva nevet, míg én temetek.