Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 257
Roncsmustra
Ócskavasak közt kószálok,
kimustrált roncsok telepén.
Akárha letünt korok kiásott síremlékei
hevernek szanaszét lámpavasak,
kibelezett fridzsiderek, fületlen fazakak
s valamikor sokat sikált inoxbögrék:
némelyen még ott van
az utolsó kávé maradéka,
régi tűzhelyek rásült korma
vagy éppen egy zsíros ujj nyoma,
mint ahogy menhelyek ágyain
felejtett vének is még sokáig érzik
az utolsó kézfogás melegét,
s fülükben cseng egy ismerős,
önfeledt nevetés