Rio

Írta: Haász Irén


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 166



Rio

Világoszöld és aranysárga nők,
és tajtékkoszorú, habos, fehér.
Foghíjas hegylánc. Szamba-est, ledér
násznép az utcán,
sovány vőlegény
esetlenül rázza elől szegény,
ragadozó aráján tűsarok.
Trópus – élet
burjánzik, lázas, csöpögős, barokk.
Majd meghízik, vastag, bagószagú lesz,
s mint pénztárcája,
percenként kövérebb,
nagyképű sznob, dicsekvő, nő a hája,
hogy szinte felkapja egy szél tölcsére,
hol mint Chagallt, várja a háztető.
Csak száll és száll, mellékutcák során,
lihegnek alatta a favelák,
bűzös sikátorok, rablótanyák,
s tűzijátékba feledkezett, éhes,
bámuló  utcakölykök serege,
akik a meccsre nem mehetnek be,
meglesni azt, aki közülük jött,
az aranylábú, szerencsés embert,
ki megvehetné az egész favelát.

Sok-sok csoda, mindenek dacára.
És egymillió jegy nem lelt gazdára.