Régi nyár - mai kép
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 200
Régi nyár – mai kép
A nyári nap, mint egy óriás arc,
fentről, az égkékjéből vakított.
Gyerekfalkában guggolva gyöngyöztünk.
Sok félék voltunk, mint a gyöngyeink.
Lányok, fiuk vegyesen, félig meztelen.
Asszonyok jöttek a rét felöl - uruktól,
fejükön kosár, benne maradék ebéd,
lábuk a porban bokáig merülve,
hosszú szoknyájuk mint lehelet
mentükben olyan kis szelet csapott.
Dicsértessék! Szólt a köszöntés kórusban,
szívből-kötelességből, tiszteletből.
Szótlan néztünk utánuk, anyánkra gondolva.
rengő csípőjük szép volt, természetes.
Akkor nem értettük miért igéző a kép.
Cserfes Kata szólt: bambák ezt én is tudom
s felugorva mórikálta magát – jót nevettünk.
Bűn nélkül, nem szilajul, nem lobogva...
nem irritált a szoknya alól kivillanó lányság.
Még nem vetett árnyékot közénk a másság.
--------------------------------------------------------
Itt-ott árnyékos hűvös szobában egyedül
egy-egy fiú/leány tablet fölé görnyed,
nyomkodja szüntelen, nyara lesz élménytelen,
buta játék agresszivitást szít, pajtást taszít
anyja jön: hagyjál már, s köszönni felejt...
Nem zeng a Dicsértessék!
Somogysámson, 2017. július 12.