Írta: Cserni András
Közzétéve 1 napja
Megtekintések száma: 20
Recept a költőhöz
Élet, végy egy lelket – úgy huszonegy grammosat –,
felhasználás előtt hideg vízben mossad,
minden szürke szennyet tüntess el róla,
hogy fogékony legyen a szépen csengő szóra.
Készíts neki páclét:
két evőkanál részvét,
három deci érzelem,
két és fél gramm erős jellem,
négy-ötféle elv és érték
ízlés szerint (mondjuk: mérték),
két kiskanál kitartás,
szorgalom s mélyrelátás,
löttyintésnyi érzelmesség,
s annyi gőg, hogy meg ne vessék.
A pácot keverd egyneműre, s a lelket forgasd bele,
hogy kicsapódjon rajta az írni vágyás jele,
s adj hozzá éles érzéket, értő észt és szívet,
hogy gyűlöljön, vagy legyen őszinte híved.
Fürdesd boldogságban, de öntsd le róla gyorsan,
hogy ismerje a csalódást már egész ifjú korban;
törd össze apróra, szaggasd cafatokra,
vágja meg magát, szúrjon szilánkot másokba;
öntsd nyakon reménnyel, küzdjön és vágyjon,
ne lehessen úrrá ezer kínzó vágyon;
hagyd magára, keleszd, tépázza a magány,
hogy túllásson az élet rózsás buborékfalán;
végül fűszerezd egy csipetnyi ihlettel,
hogy rímfaragó szenvedélye sose múljon el.
Majd vesd lobogó vízbe, főzd saját levében,
gondoljon bűnökre, de maradjon vétlen,
s ha megpuhult, tálald fel frissen és forrón
– ha kihűlne, elvész az újdonsült Apollón.
Ha meg közben nyögne, hogy nem bírja, hogy fáj,
ha értetlenül, vádlón kiált a sokat kínzott száj,
mondd el neki: mindez kell, mert költővé az érhet,
ki lent is járt, ki szenvedett, kit meggyötört az élet.
2024. 02. 18.
Elhangzott a Hetedik A Bátrak Viadala c. rendezvényén