Quo vadis

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 299

Quo vadis?

Én nem tudom, meddig
a láng, a gőg, a vakhomály?
Meddig az élet, s ha már
élet, élni vajon meddig
muszáj?

Meddig a sarak hűvös
csókja kopott papucsomon?
Meddig a lét nyűge, baja,
s ha utam, vajon utam
merre rovom?

Mi állít meg, vagy mi
az, mi tarkán visszaköszön?
Álruhában meddig gaz
az élet, s ha élet, a keserű
könny utakat váj szigorú,
kemény bőrömön?

Meddig látlak, csacska
lány sosem únhatónak?
Meddig csal a talány,
s ha talány, a szerelem
nem vet buktatókat?

Az élet lehet hamis,
vagy sosem fekete,
mint az üröm, s ha
dísszel tele, mettől-
meddig vág rendet
az Isten igaz
tisztelete?

Mettől-meddig
igaz az ember,
s ha kést fennek
gyenge torkának,
meddig az, mi
emberré teszi -
a becsülete?

Meddig silány
az emberi élet,
s ha silány,
a poklok tüze
vajon embert
meddig éget?

Meddig hallom
üvöltését a vérpadon
állónak, s meddig
éget az igaz kín:
hogy az ember
örök és sosem halhat?

Meddig élet az élet,
s ha fel is segítenek,
érezni meddig lehet
kőkeménységét
az utca kövének?

A járda mikor ellenség
már, és mikor bőg,
mintha oroszlán lenne,
minden sakál?

A kérdés ezerszám
ing, mint az örök
ingaóra lánca, az élet.
Takarjuk be nem tudom-
al, és takarózzunk
az égi-messzeséggel.

Higgyük, hogy minden
álmunk túlég az álmokon,
és valósággá szelídül
ott, hol a valóság
szelíden szép mint
szép lány szemében
minden de minden
álom.