Pygmailon búcsúja
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 137
Pygmailon búcsúja
Mesterem, ki kezed nyomán öltöttem
nőalakot, s kibe beleszerelmesedtél egykor,
már érzem, nem fűt úgy a vágy, mint mikor
vésőddel combjaim között jártál, vagy
mikor melleim közé fúrtad be magad,
hogy érezd, ez már nem egy szobortest,
mert vágyad izzó nővé érlelt egy pillanat alatt;
most porcukor-köddé válik az alkony,
s én felöltöm újra az egykor rólam
lefejtett márványkő ruhát, s kérlek,
bocsáss meg, hogy újra megmerevedek,
de nem tudok szerelem nélkül élni így tovább.
nőalakot, s kibe beleszerelmesedtél egykor,
már érzem, nem fűt úgy a vágy, mint mikor
vésőddel combjaim között jártál, vagy
mikor melleim közé fúrtad be magad,
hogy érezd, ez már nem egy szobortest,
mert vágyad izzó nővé érlelt egy pillanat alatt;
most porcukor-köddé válik az alkony,
s én felöltöm újra az egykor rólam
lefejtett márványkő ruhát, s kérlek,
bocsáss meg, hogy újra megmerevedek,
de nem tudok szerelem nélkül élni így tovább.