Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 224
Olyan ez a reggel,
mint gyémánttal metszett
cseh vizespohár,
átlátni rajta a térre,
ahol az elhíresült
középkori toronyóra
épp most kattan a tízre,
alig hallhatóan.
Az a perc, mikor elnémulnak
a fotózkodó túristák
s a fényesre koptatott kockakövön
a sétafogatok klappogása-
elillan belőlem
az eddig-út feszültsége,
a vasaló fölé görnyedő
tegnapi asszony,
egy vagyok a sok,
komótosan bámészkodó közül,
és testévé leszek
a gondtalan tömegnek.
Szemben puccos kávéház,
apró lampionok sárga selyme
és elsuhanó hölgyek
fűszeres parfümje leng
a fehér porcelánok sejtelmes fényében-
ezt veszem magamhoz egy életre
a méregdrága,
méregerős,
gyűszűnyi kávéval:
a harangok sziromesős hangját
s Prága hasonlat nélküli illatát.