Pohárkeserű
Írta: Vörös István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
POHÁRKESERŰ
A pohárban egy angyal áll
izzadtan, elhagyottan.
Csak a szárnya vége lóg ki,
a többi víz alatt van.
Levegőt nem vesz és nem ad,
lélegzem én helyette.
Nem bábú és nem káprázat.
a bakancsát levette.
A pohárba mint a proté-
zis, éjszakázni tér be..
Haja a vízen szétterül,
az üveghez ér térde.
A lennit és a nincset is
övébe gyűrve tartja,
keserű lesz tőle a víz,
fehér a pohár alja.
Osztozkodni az éjszakán
nem mozdítja a szárnyát,
hogy lehetne, ha figyelik,
kijutni a szobán át.
Az angyal az abroszon he-
ver. Jó csalódni néha.
A szobát plafonig töltöm
fénnyel. Lesz este még ma.