Platán tapintat
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Platán tapintat
A felnőtté válás bonyolult és zavaros
időszakában egyedül kószáltam életben,
és számtalan éjszakában.
Lassan szorult rám a magány s a félelem,
s egy borús este, mikor az őszesti pára
homlokomra ült, rákanyarodtam a közeli
parki sétány platánsorára. Csukott szemmel,
mint ki bátor, nyúltam egy vaskos árny felé.
Élő nedve zubogott, mintha csak bennem, éreztem.
Erei évgyűrűs falát kérdeztem, szövetét
csodáltam, frissen csonkított ágmaradékán,
teremtett líra és harmónia volt a friss seb körein,
s kezem, hálásan pihent a nyugodt fa kérgén.
Az eső s az idő ráérőst csorgott át rajtunk,
a cakkos levelek velem zizegtek, új perceim
dobolták a ritmust, fázó kezemben mosdott
a nagy titkunk, hús-vér, közös valóságunk,
és csurom víz arcom, békélve félelmeimmel,
nyirkos törzséhez szorítottam.
Már nem féltem.
első közlés