[Pipacsló mezőben…]

Írta: Lajtos Nóra


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 305



[Pipacsló mezőben…]

Pipacsló mezőben
haldoklik egy madár,
meglőtték torkánál,
nem száll ő soha már.

A hangja elnémult,
mellében félelem:
„magasra íveltem,
ez lett a végzetem.”

Fészkéből kirepült
egy nyári reggelen,
fényittas fellegen,
érkezett sebesen.

Kíváncsi volt nagyon
az élet miből áll,
azt azért nem hitte,
fészkének rabja már.

Zihált a toll alatt
kis szíve untalan,
élvezte a felhők
játékát hosszasan.

Mígnem egy vadásztus
felé nem ívelve
dörrenés hallatszik:
madarunk meglőve.

Utolsó szárnycsapás,
tollait hullajtja.
Visszanéz még egyszer
hol lesz majd otthona.

A végső lehelet
csendesen hagyta el,
torkában néma hang:
halnia egyként kell.

Lelke most utat tör
magának lázában,
költészet madara
így piheg magában.

első közlés