[Pipacsló mezőben…]
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 414
[Pipacsló mezőben…]
Pipacsló mezőben
haldoklik egy madár,
meglőtték torkánál,
nem száll ő soha már.
A hangja elnémult,
mellében félelem:
„magasra íveltem,
ez lett a végzetem.”
Fészkéből kirepült
egy nyári reggelen,
fényittas fellegen,
érkezett sebesen.
Kíváncsi volt nagyon
az élet miből áll,
azt azért nem hitte,
fészkének rabja már.
Zihált a toll alatt
kis szíve untalan,
élvezte a felhők
játékát hosszasan.
Mígnem egy vadásztus
felé nem ívelve
dörrenés hallatszik:
madarunk meglőve.
Utolsó szárnycsapás,
tollait hullajtja.
Visszanéz még egyszer
hol lesz majd otthona.
A végső lehelet
csendesen hagyta el,
torkában néma hang:
halnia egyként kell.
Lelke most utat tör
magának lázában,
költészet madara
így piheg magában.
első közlés