Írta: Sztancsik Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 280
Permanens
Onnan érkeztem, ahol tombolnak a szelek,
ahol a jó és a rossz egymással enyeleg -
onnan, ahonnan jönni nem szoktak emberek...
de engem ide küldtek; kacagok, szenvedek.
Arrafelé a népek szótalanok, s vakok,
a lélekvirág hervad, az út nem kanyarog -
ott senki sem kéri, hogy holtért virrasszatok;
a gondolat lecsorog, ha a fény ráragyog.
várok
nincsenek velem mások -
én magammal vagyok.