Párducpár
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 229
Párducpár
Vadállatokra árnyat vet a felhő.
A félhomályban arcod sose látom,
te úgy vezetsz, mint párducot a száron.
Lehet hogy sok, de talán ez a kellő.
A láncaim ritmusának nyekergő,
acélos kattogása busa gyászom,
de jó nagyon az idomár, a másom.
Pamacsos farkam minden nyomot seprő
nehézkes vonszolása, akár a ló
tusája háború után. A század
pedig halott, és befagy az égi tó,
s a lótetem, a farkam, mégse lázad.
Torkomon a lánc lötyög, akár a szó.
Hol a ketrec, szívem, hol van a házad?
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.