Őszi temető
Közzétéve: 1 éve
Szerző: Haász Irén
Versek
Őszi temető
Az őszi szél felém kering,
avarszoknya-seprűje ring,
és úgy susog, jaj, úgy susog,
meghajlanak a bukszusok.
A mécstüzek fehér szemek.
Az estben mind árnyat temet
magába, s némán esdekel,
halottja bár felkelne, fel…!
Kopott a pad, permet lepi.
De könnyű így merengeni,
ha mélabú egén lebeg
a nem múló emlékezet…!