Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 522
Összefüggéstelenül
ha megláthatnám
már itt sem lennék
ha meghallanám
már süketet játszanék
ha megfoghatnám
már mind elejteném
s ha már érteném
jaj megbicsaklanék
és
erdők vizek
hozzátok sietnék
madarak szél
veletek szaladnék
ledőlt kemence
melegét ölelném
kihunyt s még élő
csillaghoz borulnék
De csak érzek.
valami reszkető zaj
szívem ver föl
napok óta reggel
szemembe ő néz
ne lássak mást
fülembe ő suttog
ne halljak mást
jobb kezem ujjait
a ballal összefonja
ne fogjak mást
és zárt ajtók mögött
megfosztottan
érzékszerveitől
csak az értelem tobzódik
összefüggéstelenül
és dühösen küzd egyre
csak küzd velem
első közlés