Őrkutsák apoteózisa

Közzétéve: 2 éve

Versek

Őrkutyák apoteózisa

gyámkövek
hasznanincs fenyegetnek
homok száll szélben
vízben

szánkban megfeketült jajszó
minden hiszekegy
hisz megcsonkolt törzsek
jegecültidőben merednek
beforrhatlan sebeiket
sikoltva

sunyi mértékű
ökörnyálon ég feszül
és lassú üvegcseréppel
megvérez csillagokat
bízóknak okulásul

télből kihasított köveknek
fölpuhult hadirendje
mert gyónók üdvözülni
egymást ölelik vigadozva
és jóakarat
csordultig tölt meg
szentelt strandmedencéket

fodros habokkal
végetlen visszájára fordult
hogy mind kihulljanak vasszögei

örökönkakasok érdemesek
jussolni csupán
száradnifeszített életteret

szikláról jaj hagytunk házat letaszulni!

holnapbendőjű őrkutyák
lajstromos dedeket vigyáznak