Öregszem
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 228
Öregszem
Téltől űzött vad fut a ködben,
Csend ül a rónán, fagyban a szív.
Múltamat gyászolja dermedt körökben
A dermedt csönd,
Ami hív.
Lelkemben sírhantok végtelen sorban,
Volt, ahogy volt. Mondhatni: jól van.
Nincs jól. Rosszul szerettem.
Vad fut a ködben, tört fény szememben.
Temetni kellene. El nem temettem.
Dermedten szürkül el régi nyaram.
Engedd, hogy benned ma jobban szeressem,
Szürkülő csendembe dermedt magam.
Tél van.
Ködbe vakulva sűrű a csönd.
Tégy még a tűzre!
Add örömöd!
2007. 12. 29.