Öregnéne
Nénike faluról, busszal,
cicanadrágban, nem fúj
úgy át rajta a fagyos szél,
száraztészta a cekker tetején,
ő gyúrta, sodorta, szárította,
száraz, rőt színű köhögés,
beutalót beadja, tessék várni,
nénike leül, vár, vár, kijönnek,
szólnak, regisztrálni kell,
nénike nem érti, magyarázzák,
a földszinten be kell
jelentkezni, és utána ide
visszajönni, nénike lemegy,
megy, megy, mendegél,
sorba áll, beregisztrálják,
visszatopog, leül, vár, vár,
kendője csomójánál, az áll
alatt már izzad a bőre,
kékeres kezét kulcsolgatja,
tenyere érdes, ásó, kapa,
nagy harag már nincs benne,
az urát is elföldelte, nincs neki
senkije, csak egy kóbor Cirmosa,
adott neki ennie, innia, mielőtt
felszállt a buszra, két fia is
a levegőben, repül egy nagy
lepedő fenn, azon ülnek,
nénike is ül a széken, szalvétába
csomagolt kenyerét morzsolja,
fog nélkül csak a nyálával
áztatja, vár, vár, kezében
a sorszám, közben a Miatyánkon
fut át a gondolata,
add meg nekünk ma,
bejussunk mihamarabb,
a számlálón a nénike száma,
nénike feláll, besétálna a rendelőbe,
kitessékelik, tessék befáradni
az öltözőbe, nénike bemegy,
vár, vár, a sok gúnyáját levedli,
beszólítják, tessék nagyokat
sóhajtani, hát ütögetésre nem
érzékeny, idült hörghurut, ezt
tessék reggel-este beszedegetni,
nénike megköszöni, a száraz tésztát
a doktornőnek odaviszi, doktornő
meghatódik, addigra nénike a lépcsőn
lefelé közlekedik, 12-én van nyugdíj,
akkor tudja a receptet kiváltani.