Öregek
Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 241
Öregek
Az árokban feküdt az öregember
kinyújtózva egy kopott, szakadt pléden.
A mellkasa lassan hintázott le s fel,
És ennek ütemére a kezében
a gyűrött újság halkan megremegett.
Járókerete unottan préselte
hűvös fémtestét az izzó út felett
lázasan fetrengő szélbe. Mellette
a felesége állt. Összeroppanni induló
szobor volt a teste. Ahogy lehajolt,
hogy a járda tömbje alól kinyúló
gazt letépje, hátára nyomták a kort,
hetven esztendő súlyának pecsétjét
a vascsizmában járó napsugarak.
Nem voltak más: egy szelet öröklét,
elpusztíthatatlan végtelendarab.
***
Tegnap hajnalban sistergett az utca.
Dörgött, villámlott. Kemény eső esett,
s ha ott voltak – hát hol lettek volna -
bemosta a földbe a két öreget.