olyan ez
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 436
olyan ez
olyan ez a nap is, mint a többi,
keserves, kilök magából, s mint
a méh fala, felfeslik a bársonybélés,
ott, legbelül, ahol annyira fáj az elválás.
pipacsszirmokat vajúdom reggelenként, s
beleálmodom magam egy búzatábla
közepébe, hogy ott hozzam világra
kötél-kínzó gondolataimat. a dalból
kiszóródnak a hangok, csak szünetek
vannak, s én vagyok köztük a leghosszabb
szünjel. verseimből kihullanak a szavak,
szárnyaik nőnek, azokkal szántják-vetik
az eget, halálarcuk van, sápadt és hullafoltos.
összefonom hajamban a hajnali szellőt, de
álmomban előtte levágok egy tyúkot,
vérét tálba engedem, ami a porba
hullik, elkaparja a macska.
olyan ez az alkonyat is, mint a többi,
keserves, vörösre festi a májusi eget,
majd belém keni kiskését az Isten újra.