Ölelés
Írta: Toldi Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Ölelés
Tegnap találkoztam ezzel a halvány vörös szőrű macskával. A selymes szőr alatt hibátlan, egy cseppet sem sovány macskatest lapult. Látszólag aggodalomra nem volt semmi ok, a vörös mégis szomorúan ballagott. Farkát nem csapta fel, az testén erőtlenül himbálózott. Ennél már csak az orra lógott jobban, mert kitartóan a földet bámulta, tekintetével szinte súrolta. Megszólítottam:
- Mi bajod?
Először nem válaszolt. Közeledtem tovább.
- Ismered a tűzről pattant Cicust? Macskaszemet?
- Ó, hogyne! – emelte fel fejét enyhe érdeklődéssel. – Ők porcelánok, a vitrinben, társaságban élnek. Ismerem a róluk szóló meséket.
- Hát a Csizmás Kandúrt ismered-e?
- Azt mindenki ismeri. Nagyon elfoglalt, nehéz vele kapcsolatba kerülni. Most is éppen hadakozik. Vödrökben hordja ki a porcukrot a határra, hátha a varjak és seregélyek hónak nézik. Eszük ágában sem lesz a hó alatt magvakat lopkodni.
- Így van – helyeseltem. – De neked mi a bajod? – tettem fel a kérdést másodszor is.
- Ölelésre vágyom! – emelte fel a fejét a vörös, talán el is mosolyodott.
Kéjesen a szürke égre pillantott. Én nem szóltam tovább, gondoltam, ez az ő dolga. Magánügy.
Két nap múlva a lélegzetem is elállt. A parkban, ott is egy bronzszobor nyakába bújva láttam meg a vörös szőrű macskát. Alapos testével szorosan a szobor merev és hideg testéhez simult, két mancsával átölelte nyakát. Bajszával és orrával a szobor arcát birizgálta. Később kicsit lentebb csúszott, majd újból felsimult, tisztára megismételte az előző mozdulatokat. Láthatóan nagyon jól érezte magát, szerintem dorombolt is. Ez igen! Most arra gondoltam, azért lehetnek a macskalétnek kiváltságai is. És képzeljétek! Ez még nem volt elég! A szobor szájában fog villant, az örömtől résnyire nyíltak szájszélei. A kép előtt már kisebb tömeg tolongott, ütemesen tapsolt. Ki érti ezt?
Itt akár be is fejezhetném, de a macska nem érte be ennyivel. Másnap egy másik padon a következő látvány fogadott. Egy gömbölyded, kék macskaszobor öntelten és magabiztosan szemlélte a világot. A pad szélén terpeszkedett, lábait szétrakta, mancsát a pad támláján nyújtóztatta. Ez a kék macskaszobor esküszöm, hogy tegnap még a halvány vörös macska volt! Előtte több méternyi, ölelésre váró macskasor várakozott. Mintha az ölelés nagyon hiányozna! Hát nem okos?