Október végi dal
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 234
Október végi dal
Fára akasztott hinta lengett
kint, a ház mögött, a kertben.
A nyár zöldjébe azóta
sok barnát bekevertem.
Jól emlékszem az indiánra,
aki a hintán harcba lovagolt.
Íj és nyíl volt, meg kés csak nála,
és hiába dörgött rá a colt,
mert az igazságügy védte őt a haláltól,
meg a társult Nagy Szellemek.
Mára leszakadt már a hinta a fáról,
és a fűben sem hempereg
senki gyermek.
És emlékszem még az O ügynökségre
évekkel azután;
hogy' álcázta magát napszemüveggel
a titkos ügynök sután,
de mindenki felismerte.
A fára akasztott hinta ma már a
felhők között lebeg.
Elkoptak a szerelmek azóta,
és felnőtt egy pár új gyerek.
A házfalat, amelyen az állt: SZERETLEK,
régen újra lefestették.
A reggelek egyre hidegebbek lettek,
és hosszabbodnak az esték
így, októberben.