Óév-Újév
Írta: Cserni András
Közzétéve 5 hónapja
Megtekintések száma: 198
1. Az Óév
Tépett szárnyú, megviselt madárka
útja utolsó szakaszán vánszorog.
Csendes a táj, és csendes a várta
– ez a csend ritka és értékes dolog.
Merengek a madárkán egy kicsit,
tarka tollai történetek tára,
a múltról szólnak, ami már nincs itt,
pihen az Óév karjaiba zárva:
árnyak, kétségek, hibák és sebhelyek,
kincslelkű emberek és meseszép helyek,
áldott s átkozott, bánt s ünnepelt tettek,
álmok, melyek valósággá lettek…
A lajstrom nem függ, csak attól, ki bírja,
és minden végnek új kezdet a sarja.
2. Az Újév
Büszke röptű, reménnyel telt madár
kel szárnyra aranyló fényköntöst öltve.
Füttyszótól és daltól zeng a határ
– gyengéden ölel minden élőt körbe.
Nézem, hogy verdes fenn a magasban,
fehér tolla vakít, mint az üres lap,
a jövőt jelenti, mi messze van,
de az Újév által már épül alap:
döbbenetek és felismerések,
nyomok, amiket gránitba vések,
ezer megnyíló, új lehetőség,
ösvény, mely hasznosnak bizonyult rég…
A lajstrom nem függ, csak attól, ki írja,
mert minden végnek új kezdet a sarja.
2022. 12. 30.