Óév-Újév

Írta: Cserni András


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 403



1. Az Óév

Tépett szárnyú, megviselt madárka
útja utolsó szakaszán vánszorog.
Csendes a táj, és csendes a várta
– ez a csend ritka és értékes dolog.

Merengek a madárkán egy kicsit,
tarka tollai történetek tára,
a múltról szólnak, ami már nincs itt,
pihen az Óév karjaiba zárva:

árnyak, kétségek, hibák és sebhelyek,
kincslelkű emberek és meseszép helyek,
áldott s átkozott, bánt s ünnepelt tettek,

álmok, melyek valósággá lettek…
A lajstrom nem függ, csak attól, ki bírja,
és minden végnek új kezdet a sarja.

2. Az Újév

Büszke röptű, reménnyel telt madár
kel szárnyra aranyló fényköntöst öltve.
Füttyszótól és daltól zeng a határ
– gyengéden ölel minden élőt körbe.

Nézem, hogy verdes fenn a magasban,
fehér tolla vakít, mint az üres lap,
a jövőt jelenti, mi messze van,
de az Újév által már épül alap:

döbbenetek és felismerések,
nyomok, amiket gránitba vések,
ezer megnyíló, új lehetőség,

ösvény, mely hasznosnak bizonyult rég…
A lajstrom nem függ, csak attól, ki írja,
mert minden végnek új kezdet a sarja.

2022. 12. 30.