Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 223
ÓDA A NYELVHEZ
A szó, melyre születtél
és éltet: kenyered,
anyád ajándéka, véred –
jogod a emberre,
út a mindenségbe
s éhed kényszere.
A nyelv, melyre ébredtél,
templom hűvöse,
táplál mint lelked üdve,
megváltás igérete,
mely nélkül csak tántorogsz,
sötétből nemlétbe vándorolsz-
óvóhely a menekvésben
takaró és védelem,
szived ere: lételem.
Nyelved az, mi felnevelt,
és mint föld, kincstermő,
léthossznyi levegő.