Oblomova elmélkedése az egyoldalú szerelemről
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 231
Oblomova elmélkedése az egyoldalú szerelemről
Monomániák és fixációk szövedékén
át látom magam, ahogy szeretném, hogy
te láss, pedig tudom, hogy csak odaképzellek,
és rögeszmésen szeretném hinni, hiszem,
materializállak a levegőből.
Azok a fellógatott petúniák a cserépben,
a fojtogató illatuk, a szőlőszemek körül döngő legyek
a lugasban, ha mindez a reflektálatlan flóra
át tudott alakulni tisztán fogalmivá,
megszállottságom, tudom, nem meggyőződés,
hanem megszállottság, szóval a megszállottságom
kirajzolta érvrendszerré, ami, tudom,
téboly, sokszor gusztustalanul görcsös, mégis tudott kapni
egy más jelentést a puszta tárgy, egy teljességgel
indokolatlan mögöttest, akkor – íme, az őrültek logikája -,
akkor igen, meg kell valósulnod, fantom.
Ki kell feszülnöd a mellkasom fölé, és rebegni,
hogy te vagy a valóság, beismerni és esedezni,
elcsúszni a nyálon, ami a szád sarkából csöppen ki
sírás közben, mert ennyire meg kell alázkodnod azért,
hogy én maradtam az egyetlen, aki igazolhatja,
nem érdemtelenül létezel.
Reszkető ujjakkal kell végigsimítanod az arcomon, a nyakamon,
hogy te vagy a valóság, és összezúzódni annak súlya
alatt, hogy ezt eddig nem ismerted el, egyben meghatni engem,
hogy felfogjalak, mert a saját testedet sem bírod el,
hogyan is bírnád, ha én leheltem beléd azt az életed,
amit talán nem is akartál.
Varjak tépázta ég alatt burkolózva a hidegbe a lecsupaszított
verandán, ugyanazon, de már semmi sem függönyöz el,
sem ágak, sem növényzet – néhány kormos belű, fonnyadt
paradicsom csüng a konyhakerti ágyásban, távolabb
kékesen sejlik fel egy erdő, a tölgyek közt kergetőző szelek
hozzák a hírt, hogy elveszítettelek – így jár az, aki
engedély nélkül ruház fel élettel egy rideg elméletet.
Szóbeszéd voltál, vád és rágalom – eltékozoltál
egy egész birtokot. Neved elhagyva, az erdők mélyén
rongyokba csomagolt, dorbézolástól elgyötört
tested, nem te, csak az bolyong.
Fosztóképzőket suttogok szótövek nélkül,
hogy nyelvet adjak a szájba, ami volt.