Nyárutó
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 463
Nyárutó
Napraforgók almaszagú tájban:
földre szédült, pörgő csillagok,
ősz üzen, bár még sárgálló nyár van,
kertek közt osonva: „itt vagyok”.
Zizzenő füvekkel dalra kélnek
méla tücskök bokraink alatt,
a fák hetykén feszülnek a szélnek,
ki a dombról síkságra szaladt.
Korláttalan híd alatt viháncol
át kövekkel csillámló patak,
oldott árnyak foltjából kitáncol
s nyárfák közt lesz ezüstös szalag.
Pipacs-szoknyás földek közül látni:
fényben görbül a Föld tengelye,
nem lehet a búcsúzást imádni
úgy, hogy cseppet ne haljunk bele...