Írta: Lajtai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
Éj csendje
Hullik a kertre,
Megdermedve
Szunnyad a táj,
de
Ág reccsen
S fenn a hegyekben
Lágyan, csendben
Béget a nyáj,
s mert
Tál zörren,
– Tó szele libben –
Sertés röffen
S rezdül a háj,
s bár
Él minden;
Senki se pisszen,
S szűnik kinn s benn
Már a homály.