Írta: Haász Irén
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 320
Nővérek kinőtt ruhában
A másnapi szél karmolja be
ráncosra lelkünk simaságát,
a tor utáni hétköznapok
borúval rontják tükörmását.
De kell a másnap! Ha nem volna,
mikor bánhatnánk butaságot,
eldörgött szót, mennyköves átkot,
és hazugságot, húsbavágót?
Mint nővérek kinőtt ruhában,
Bűn és Bűnhődés összebújnak,
egymás torkát el nem eresztik,
feketülnek a mélabúnak.
Az aznap ritka ünnepsége
az embernek mint a kenyér kell,
mint levegő, mint kinyújtott kéz,
hogy megfoghassa tárt tenyérrel.