Írta: Fábián József
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 433
Nincsen fáskosár
Nincsen több favágás,
nincs több faszállítás
pincéből emeletre föl.
Elmúltak az évek.
Nem áll már föl, félek,
a bálvány, amely ledőlt.
Fát vágni pincében,
bízni a vicében,
nem viszi, ami tiéd
mára a múlté lett.
Így múlt el az élet,
soha se kérdezd, hogy miért.
Csak volt, hogy megmásztam,
nem élek már frászban,
inkáb majd elkerülöm.
Mérem vérnyomásom,
a múltam felásom,
a napot végigülöm.
Fát már nem szállítok,
sátrat nem állítok,
folyton kímélem magam.
Lesz egy-két évem még?
Minek? Mire elég
az, ami még hátra van?
első közlés