Nem volna szabad

Írta: Verebi Éva


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 292



Nem volna szabad

Már rég nem volna szabad szépet írnom,
annyi sebesültet láttam utamon,
és megannyi vértelen Krisztus-arcot,
hogy egy szavam se lehetne biztos.

A karzat magasán érezni vágytam.
Magamé mellé, hogy kértem sebeid!
A hit mélyét, hogy siratni megsegíts…,
avítt dogmák közt, mint idegen álltam.

Eltékozolt fény, hasonmás korokban.
Nem volna szabad! Mi ez hát, kérdem.
Mikor nem kereslek, már nem is kérlek,
Te Egy fiad adod bénult karomba.

S míg ujjaim között fogy létfonalam,
talán ezért érzem, erősen mégis,
borús évek hátán tanítasz élni,
s dalt szül nagy gondok felett a feladat.

Az első gyertyámig volt hosszú az út.
Már nem kell mondanom: Hiszek, Uram.
Lelkemben viták és tövisek ugyan:
de életem Tiéd, s Te vagy támaszul.

(első közlés)