Nem tanultuk meg a versedet
Írta: Jacsó Pál
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 643
Nem tanultuk meg a versedet
(Parafrázis Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet
című írásának ihletésére)
Mester!
Nem tanultuk meg a versedet,
negyvenkét évünk elszelelt,
nincs érzés már, csak értelem,
tonnaszám düh és félelem.
A könyvtárakban könyveket
nem simogatják szép kezek,
viszont a Facebook, Instagram,
az éjjel-nappal nyitva van,
s ha feltűnik egy zöld sziget,
azt ellepi a gyűlölet,
s egyszer talán lesz oly hideg,
hogy emberhússal fűtenek…
Nem tanultuk meg a versedet!
Hitünket is mind elveszik,
kik jóságra nem költenek,
adják-veszik a lelkeket,
fekélyes kórrajz-látlelet,
hol kiirtják az álmokat,
mindenki csak egy számadat.
Ha költő lennél, s vállalod
rímképletekbe ágyazott,
értéktelen-leárazott,
stigmákkal terhelt életed,
semmit sincs már itt féltened.
Tanuljuk meg a versedet!
Agyakban kiber-háborúk,
a képernyőkön vér csorog,
s hiénaként vicsorognak
a rémhíreken csámcsogók.
Bombákhoz van még kerozin,
nagymama sárgult képeken
gombafelhőket nézeget,
százezer fokban a kertmozin…
Csontváznyi házfalak között,
vakon ténferegsz egyedül,
s dörömbölik a Miatyánkot,
a dobhártyádon legbelül.
Fejben írunk majd verseket,
mert elmondani nem lehet,
s újraépítik fenn a Holdon
a Kolimákat s a Recskeket...
Mondd!
Minket az Isten elfeledt?
Letapogatva betűzgetjük,
betonba égett üzenetként
megkövesedett versedet.