Nem múlik semmi

Nem múlik semmi

Nem múlik semmi nyomtalan,
hiába fúj a szél – idő.
Elsimít mindent. Hasztalan.
Van, mi már nem feledhető.

Mozdulatok tükör előtt –
félig kimondott gondolat.
Tovább folytatni nincs erőd,
kimondatlanul megmarad.

Szemedből vágyat olvastam,
de elmosódott rég a kép.
Saját szemembe másoltam,
most nem tudom, hogy mitől ég.

Üres kezemet bámulom.
Hideg lett, és kicsit remeg.
Meleg kezed rég nem fogom.
De fáj! Az Isten verje meg,

hogy nélküled is élni kell!
Lábad nyomával szívemen…
„Az ember mindent elvisel.”
Ezt én soha el nem hiszem!

Viszem emléked vállamon.
Körül minden rólad mesél.
Uralkodsz minden álmomon.
Csak ne fújna egy hideg szél!