Nem mindegy
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 321
Nem mindegy
Menjetek, ha nektek így jobb,
ha ott minden pillog-villog,
a kenyér nagyobb, a kávé erősebb
s a járda olyan tiszta,
hogy megeheted róla
a mindennapi pizzádat.
Menjetek oda, ahol a kevesebbért
többet fizetnek,
este kukába dobjátok
az átizzadt zoknit,
s a hétvégét az Eiffel-torony
valamelyik kilátóján töltitek,
szusit, algát vagy rákot esztek – mindegy –
(csak ne legyen a megunt pityóka).
Fordítsatok hátat a gödrös, sáros utaknak,
a húsosfazekak körül fontoskodóknak,
kik egyik kezükkel adnak,
s mindkettővel utána kapnak
mindannak, mi karmaik között fennakadhat
és ne nézzetek vissza a kutyaólra,
hol a vén korcs félredűtött fejjel
néz utánatok, mint aki még hiszi,
hogy minden csak tréfa, integetős játék –
s a faluszéli temetőre sem,
hova anyátok már kora reggel kimegy öntözőkannájával,
hogy titkon elsírhassa a fejfáknak:
szült és szoptatott,
dolgozott és virrasztott,
hogy most...
De menjetek, ha nektek így kényelmesebb,
majd látjuk egymást monitoron,
majd hallgatom a nagytestvért játszó
Nyugatvilág jajdemenő híreit,
beállunk a skype-családok gyarapodó sorába,
hiszen mindegy – skandáljátok –
hogy négyezer kilométer távolából,
vagy csak innen, a szemközti utcából
nyomjátok le a hívógombot:
hamarosan úgy is háziőrizetben leszünk ismét,
s újabb ürügyek mintájára
kattannak az előgyártott lakatok.
Csak én szenvedem
az átvirrasztott éjszakák tipródásait,
anyák, dédanyák örökített ösztönével sejtem,
hogy semmi sem lesz már ugyanaz,
mondom nektek: ha elmenetek,
kurvára nem lesz mindegy!