Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 576
(nem) halál (?)
Minden csillog.
Afertőtlenített csempéken
csúszkál a fény.
Halk hangok a távolból:
csipogás, ketyegés, sípolás.
Leválasztott kabin:
áttetszőzöld takaró,
gumis sapka, papucs.
Védőöltözetek. Maszkok.
Kerekek.
(Most még ellehetne osonni…)
Leragasztott szempillák.
Műszerek, tűk, lámpák.
Ez van kint.
Bent pulzáló, nyálkás sejtcsomó.
Remegő, be nem kalkuláltélet.
Csak most van.
Holnap nem lesz.
Hullámokat vető apró mozdulatok:
dobogó szív.
Burjánzó, nem vágyott csoda.
Kezdet.
Elhallgatott hiba.
Felesleges tökéletesség.
Nincs jó vagy rossz választás,
csak rosszul időzített ajándék.
De ez nem halál, ez
célszemélyt vétett teremtőerő.
Vég, a születés előtt.
Ugye, nem érez?
Aztán villanássá olvadó kések.
Elillan a sosemlett az
örökkévaló semmibe.
Aztán csak kimetszett, értelmetlen
mocsok.
Közömbös, hallgató világ.
Csak fázó angyalok siratnak
egy megkomponálatlan
szimfóniát.