Nem én mondom
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 229
Nem én mondom
Nem én mondom
csak a szívem kalapál
Az a sok árapály,
vibrál, elsodor, fáj
Tépáznak a tengerek
Partokat mosnak viharral,
ahogy emberek tépnek
mihaszna szavakkal
Nem én mondom
Madarak csivitelik,
kint a kertben, hogy
öregszem
Még ők is erről dalolnak
Látom piciny csőrüket,
ahogy csúfolnak
Rám néznek, s kikacagnak
Nem én mondom
Üres utcák konganak
Emberek sötét szobákban
múlatják a kopogó,
mihaszna időt
Üresek, tesznek - vesznek,
unalmukban majd
megvesznek
Nem én mondom
Már nincs is hangom
Kimondtam már mindent,
mi lelkemből torkomig szaladt
Ezt már nem én mondom
Hanem utcák, tengerek,
madarak
- nekem már csak,
néma csend maradt