Nekrológia

Írta: Sánta Zsolt


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 201



Nekrológia

Ütött az óra
ma virradóra
ütött az óra!

Ember ember ellen
mint levél ha rebben
kitörő állat
az állat ellen!

Ütött az óra
ne kérdezd meddig
tart a nóta!

Levél ha rebben
ember ember ellen
csillog a pallos
a napnál is szebben
az ember ember ellen!

Viseld a múltját
a jövő a felkelő
napba csordul át
viseld a nótát!

Ember ember ellen
az élet meg rebben
mintha sosem lehetne
ennél már szebben
ember ember ellen!

Tudd az okát
vas ha csikordul
és feni önnön fogát
tudd az okát!

Viseld mint férfi
ha a napba is kell nézni
viseld mint férfi!

Látod megtörik itt minden
az idő ha sercen
a tőr ha tőrnek feszül
és kés a késnek
a poklot fodrozzák
az ócska halottkémek
látod megtörik itt minden!

Lásd a néma okos
a hangos ostoba
ha törik az úrhatnám
ember fénye
és kísérti már sorsa
a néma okos
és hangos az ostoba!

Vágd a percet
és végezd ki az órát
a hatalom nagy
de meg nem törheti
az otromba hordát
vágd a percet
és végezd ki az órát!

Ember ember ellen
izzad a hold
és alszik már csendben
ne nézd a múltat
csak ugass még szebben
ember ember ellen!

Várd és üvöltsd a nótát
ezeregy világon át
míg az acél csörög
és elmetszi a másik torkát
ezeregy világon át!

Lassan pirkad
és csendesül jövőd
és csendesül már
a múltad
zabolázott kín többé
rád nem hullhat
látod lassan pirkad
a csillagok hullnak
mint a levelek a fákról
varázsolj szebb jövőt
ebből az éjszakából
a csillagok hullnak
mint a levelek a fákról!

Szebb lehet az élet
ha virág kel újra
a messzi messzeségnek
és börtön helyett
teret adunk
az ősi fényességnek

Ne kérd az árát
ember csak hagyd
hogy olvadjon a fagy
és megroppanjon
a becstelen démoni
agy
ember – hagyd!

Aludni kéne
ahogy alszanak a fák
a csillagok önnön sebeiket
borogatják
és ezüstbe húzzák a tájat
ahogy megszárad az
önimádat
aludni kéne
ahogy alszanak a fák!

Várj ne moccanj még
a távolban farkasok
akolban a kecskék
a fény most elbújt
mint élőben a kétség

a távolban farkasok
és akolban a kecskék!