Írta: Tiszai P. Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 284
néha álmodok egy kisfiúról, ki a petróleumlámpa
fényében nézi anyját, ahogy nyughatatlan
kezében a varrótű forog, s ölti a szegénységet
a tiszta ruhákra,
vékony nyugalom volt arcán, mi könnyen tört
darabokra, ha üres volt a lábas a sparhelt
platniján, ám nevetett mindig, ha ránézett
a hallgatag fiúra,
álomcsend volt minden éjszaka, fátyolként
suhant a csillagfény a hajnal-harmatos
kert felett, s mint apostoli üzenet hangzott
a fiú esti imája,
nem létezett rebellis gondolat, becsületre
és hitre tanították, dobogó szívvel várta
a fenyő illatú Jézuskát a cukorból öntött
sztaniolos díszek fája alatt,
néha még álmodok egy kisfiúról,
néha ma is kisfiú vagyok.