Néha hallom
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 567
Néha hallom
Néha hallom robusztus hangon
mint csörtet a csörtető vadon.
Mint írják finoman át
az idő nehéz vasfonatát,
az ember parányi, apró voltát,
a soha nem álmodott szimfóniát.
Néha kísértésbe esem, hogy
megérintsen a tengernyi türelem,
valami apró rezdülés, kis ajándék,
ha megjönnél, ha rád találnék,
de sodródik az erő, az ember
valami nagy, isteni leheletben,
valami csodában, mi sosem volt még.
Fáj még minden apró, régi emlék,
és nem láttam sosem oly szépet,
mint szemedben a tenger-messzeséget.