Napzárta
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Napzárta
Ha alkonyatkor nyomod
már ajtódig kísér,
a kint és bent tenyere
békésen összeér.
Mintha követ hullatnál
és bakancsod sarát,
kizárod a telhetetlen
körvonalak zaját.
Végre a kusza vonalak
lassan összeállnak,
körülvesznek ismét
az otthonos árnyak.
Hajnalig mint vakok,
elvagy a bőrödben,
ülepedő lomok
szívhangú csöndjében.