Nagy István magyar szobafestő és Michael Jackson párhuzamos balladája
1993
Sok melóhoz kevés volt a guba: festek.
1996. november 14.
Elveszek egy dzsekós hangú macát.
Intézetben nőtt fel, bolond a lelkem,
mozdonynak inti: Vissza! Jobbra át!”
Lentről szagolná már a jó csalánt,
ha nem kapom el; inkább velem gyakjon!
„Aranyom, értéked több száz karát,
vigasztalódj, hisz él még Michael Jackson!”
2001
Dzsekó dalolt, nejem ritmusra vertem,
anyám megissza az összes piát,
s a marha bátyám titokban a kertben
a körtefára akasztja magát.
(Zsaruk szedik le lila valagát.)
Presszóban bőgök, mellém ül az asszony,
ölelget, s a klotyóban magába ránt.
„Vigasztalódj, hisz él még Michael Jackson!”
2006. november 15.
Két lábam amputálják, nincs a tervben,
hogy a szemét kis dög is taccsra vág:
lelép az asszony. Most anyám a terhem,
eltart, s ha elmegy, a lakásba zár.
2007
Élünk, mint Dzsekó, ha új orra vár.
Nézzük a tévét - Sherlock Holmes meg Watson -
csak néha harapjuk egymás nyakát,
s vigasztalódunk, hisz él még Michael Jackson.
2009. június 25.
Egyszerre vesztették el a csatát:
anyut elütik. Van, már mi nyomasszon:
Dzsekón is kihűlt a testbőr-kabát…
Mi lesz velünk most? Meghalt Michael Jackson!