Mortis memoriam

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 396

Mortis memoriam

Lám a méz és hamis csókok árja
fonja be kételkedésem, s vágyam,
gyűl a vörös lámpások házsora,

alsóbb nemű fedi a combokat,
és a rosszalvó ösztönök kéje
bús örömlányt húz magára, éjnek.

Kövült próféta arc is idegen,
ámít, s jár síró szemű szívemen,
és letört, nedvedző fám öt szép ágát,

kijátszva őrtüzük csiholt lángját,
mélyek mélyére, betonba öntik:
dúlt érzés ne zavarja a föntit.

Rétegben gyűlik a "vér és arany"
próféták zengik: majd kettészakad!
és megint rakódik előbb a sok vér,

reá kufár mosta arany, mi fér,
és Mi tudjuk: ez mindig csak így van.
Szívem, hazudj hát, ilyet Te nem írhatsz!

Ez még nem a vég.