Mitológiai alakok profán környezetben
Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 128
Mitológiai alakok profán környezetben
Gondolatok Nagy Márta Júlia Elígért lány c. kötetéről
Nagy Márta Júlia idei évben megjelent, második verseskötetében ismert bibliai, mitológiai alakok elevenednek meg mai, nagyvárosi környezetben, profán helyzetekben.
Már maga a kötet borítója merészen formabontó, már-már provokatív: Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval c. festményének „feldolgozása”, polaroid-képként, hamburgerrel a kezében ábrázolja a modellt (akinek az arcvonásai Frida Callóra emlékeztetnek).
A versek témái egyfelől a korokon átívelő tabutémák: nőkérdés, a családon belüli, illetve a párkapcsolati erőszak, árnyalt utalásokkal a magyar rögvalóságra. Másfelől pedig részletgazdag tájleíró költészetet olvashatunk. A metaforák, szóképek a vizualitás mellett az egyéb érzékeléseinkre is hatnak; Nagy Márta Júlia kiválóan láttatja az évszakok színeit, ugyanakkor a bőrünkön érezzük a nyári hőséget, vagy az északi tájak szeleit.
„Valami ócskaságpiros volt a tájban,
valami valaha rikító, labda vagy melegítő,
tornacsarnok, pálya salakja. Piros lap.
Valami le volt tiporva és sikított abban a tájban,
valami szürke, áttetsző, üreges, akár csontváz
is lehetett volna, de kisebb volt, mint egy rágcsáló,
élőlény váza nem lehet ilyen könnyű, lapult össze
a lábak alatt, az a valami puha, lassan elhaló.”
(Észak természete – részlet)
Az ábrázolásmód időnként festményszerűen, máskor naturalisztikusan, a kamera élességével mutatja be azt a mikrokozmoszt, ahol a szereplők és a költői én mozog. A nyelvezetre jellemző a játékosság, és a mindezt félbetörő, szókimondó stílus.
Kerber Balázs, a kötet szerkesztője találóan jegyzi meg a fülszövegben:
„A versnyelv kanyarog, indái különös, alkonyi illusztrációt rajzolnak: egy ismerős múltat, vagy inkább múltban el-elmerülő jelent. Az érzékek kiélesednek; a virágok tűzpirosak, látni a szél színét, és Csendkirály koronája málnabokortüske. A szövegtér csípős és melankolikus, burjánzóan teremtő és kiszolgáltatott.”
„Esőverte üvegen át sóvárogtak.
Olajpacsmag volt nekik a szemközti domb,
Elmaszatolták a nyárfák fehér és zöld foltjait.
Orkánba keveredettekről károgtak,
Sejtről sejtre kékültek el.
Betört ablak szilánkja szúrta szíven őket.
Elzuhanó testük áttörte az orgonafalakat.”
(Viharzóna – részlet)
Nagy Márta Júlia verseskötete nem könnyed délutáni olvasmány. Gondolatébresztő művek, amelyeket többször érdemes elővenni.