Minden csókban

MINDEN CSÓKBAN

Éretlen vagyok, élhetetlen,
vagy csak ösztön által tiszta.
Bennem rejlik, belőlem jön
kérdőjelek válasz-titka.
Nem vagyok sehol, de minden csókban,
összes kínban megdobbanok.
Szeretnek árvák, gyomvirágok,
álmomra hágnak vérszagú nagyok.

Ó, Istenem, adj szerelmet,
adj szelíd otthont mindenki másnak.
Elmékbe törvényt, utakhoz hitet,
ajkakra szókat vallomásnak.
Én pedig hadd legyek vad vágyban zápor,
tenyérben csillag, nyáresti remény.
Mondd el, ha elmentem, végtelen voltam
s vacogó szívekben röpke tünemény.