Milyen csonka
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 284
Milyen csonka
Lőjétek le a jégmadarakat, fázom!
De hiszen azok jégvirágok, Kedves!
Lehet, hogy azok, de ágaikon én jégmadarakat látok…
Én puskaporos lövéseket hallok…
Ide nem hallatszanak a lövések.
Nyugodjon meg, Kedves!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?
Ugye, nagy kint a felfordulás?
Elegek vajon-e a gyolcslepedők
a hadisebesültek tátongó, fekete
pillangós, gránitszilánkos sebeikre?
Ne gondoljon most ilyesmikre!
Akkor gondolok magára,
édes kicsi Kincsem, akkor is,
amikor mellettem van, s akkor is,
amikor nincsen.
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?
Kértem:
Isten, küldjön te szent kegyelmed
szivemre halálom előtt
Valami különös szerelmet,
S Téged kaptalak, édes kicsi Erőm!
Felráznám a párnáját!
S megigazítanám a lepedőjét,
ha fölkelne egy percre…
De hiszen áznak a tollpihék a cihában!
Megint magas a láza!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?
Ha gondoltam a halálra,
Csalfán tettem, állva, várva.
Ne beszéljen, Kedves a halálról!
Miért ne beszéljek? Közel van, érzem…
Milyen csonka ma…
Igen, valóban csonka…
Jöjjön, most már lefeküdhet! Kérem!
Sohse szerettem úgy magam,
Mint most a Halál pitvarában,
Megszerettem a multamat…
Kortyoljunk egy kis vizet!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?
Most én a Halál szárítóján lengek
Tele gondolatokkal.
Megint lázálma van…
Adj Uram, türelmet
utolsó napjaira, ha hallod!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mert egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok!