Mene tekel
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 392
Mene tekel
Lobogótlan szelek fújnak
sötétszürkén fejünk felett.
Nem örülünk már az újnak.
És most a régi érkezett.
Nem égen izzik a csillag,
a földön pusztít rőt fénye,
és a hamuból sem csillog
felénk a jövő reménye.
Nincsen már felírva semmi
a kormos füstfellegekre.
Új háborúkba kell menni,
ölni, öletni örökre.
Kormos falak állnak törten,
rajtuk betűk. Kit érdekel?
Vérrel és korommal, körben
azt hirdetik: Mene tekel.