Megjöttél

Írta: Sánta Zsolt

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 305

---

---

Megjöttél

Láttam köveket
hegyek gyomrában.
Láttam asszonyokat
csönd-éjszakában,

ahogy imákat mormolt
velük a szél.
Késő van hazajönni:
de itt vagy -
megjöttél.

Homlokodon
óriást játszik a Nap.
Levetkőzve kérdés,
kétség, iszonyat.
Megmértelek:
hosszabb vagy, mint
a szél.
Késő van hazajönni:
itt vagy -
megjöttél.

Lábad, bokád
dagadt mint az ég.
Hajad kusza, óriások
fénylő lombozata.
Erőd apadt tej,
gyermeked a vétség.
Késő van mondani,
de itt vagy -
megjöttél.

Szavaid súlytalan
pleiádok.
Benned a félelmek
néha otromba
vagányok.
De súlyos szavakat
hordoz a szél:
itt vagy nekem -
hamar megjöttél.

A világaink
kerengő mindenében
ott toporog az ég,
ott nyugszik az Isten.
Nem láttalak ily
szelídnek még soha.
Vakon létezek -
de megjöttél:
két lélek
egy otthona.