Írta: Szepesi Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 242
Már pirkad
Már pirkad…
lesem ablakomból az eget,
melynek horizontján a reggel
vörös lepedőket tereget.
Már pirkad…
végre! Keserves volt az éjjel:
ágyban forgolódni, feldúltan
démonok között csapni széjjel.
Már pirkad…
hátamon szikkad lassan az ing.
Talán az új nap kegyesebb lesz,
s körülem majd béke rendje ring.
Már pirkad…
karomra hajtom sajgó fejem:
cirógató sugárra várva,
hogy felemelni újra merjem.