Ma késő délután
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 282
Ma késő délután
megint az árnyak
özönlöttek fejedből utcára, térre,
sétáltak kart karba fonva,
egymást kerülve, mintha élne
mind, és rád figyel, hallgatag.
Sokféle nép ez. De mindükben közös,
hogy halottak. Égő szemükkel
néznek rád, mindegy, kit folyóba lőttek,
kit keresztről vettek le holtan
két kezéből szöget kihúzva.
Ablakon át szobádba sétál,
bár bezárva, hűvös már az alkony,
és megáll ágyad előtt,
az egyikük. Kopott, de egykor
divatos, sötét zakóban.
Csak néz és áll mozdulatlan,
szemei helyén sötét üreg,
de tudható, hogy rád figyel,
vár, hogy mondjad, énekeld,
írd le, vagy jeleld el végre.
És a többi mintha mind terád
és rá figyelne folyton, noha
föl-le imbolyognak téren és utcákon.
Egyre többen vannak, bár lassan elnyeli
a szürkület majd őket. Várnak.
2021. augusztus 20.