Lovass Adél - Gát-metszés
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 1107
Lovass Adél (Nagy Krisztina) - Gát/metszés
Zuhanyrózsa spriccel az anusára. Nyugtatja a végbél záróizmait. Ujjaival tapogatja altája
szöveteit, szűnik a viszketés. Érzi, ahogy a széklet kemény, gömbszerű darabjai, mint
torzszülöttek apró fejei türemkednének kifele a végbélnyílásán.
A szülésnél. Akkor érezte ezt a furcsa ingert. Mikor a beöntést adták neki. Emlékszik, mikor
az elsővel, a lányával, beérkezett, vitték a kezelőbe. Ráparancsoltak, tartsa benn a langyos
vizet. Négyperces fájások, kibírhatatlan méhösszehúzódások és tartsd bent! Csak azért, hogy
oda ne szarj a szülőágyra! Aztán otthagyták a kezelőben. A beöntés tette a dolgát. Jött a
váladék lent, fent. Hidegverejtékben úszva tántorgott az ajtóhoz. Segítséget akart kérni. Azt
hitte, meghal. De nem. Ő nem halt meg. Nem ő halt meg…
A másodiknál már idő sem volt ilyesmire. Vele valószínűleg odaszart. Nem tudja. Szinte
eszméletlenül feküdt már. Szünet sem volt a fájások között. Ordított, az oxitocin tette a
dolgát. Belényomták, hogy minél hamarabb hazamehessen az orvosa. Éjszakára citálták be
miatta. Hm. Harmincezerért. Akkor még annyi volt a tarifa.
Kitapogatja most a gátizmokat. Nem, nem ott viszket, hanem hátrébb. Aranyere lenne? A gát
húsa kemény, sima. Nem úgy, mint az első után. Akkor olyan rosszul sikerült a gátmetszés,
hogy hónapokig féloldalasan ülve tudott csak szoptatni. A másodiknál, a fiánál, a varrást
cseszték el. Mindegy. Mára már nincs meg a kitüremkedés. Huszonöt év nagy idő. Minden
seb beforr. Minden…?
A víz meleg, megnyugszik tőle a bőr. Továbbtapogatja a gát környékét. Bátran. Eszébe jut,
annak idején milyen óvatosan és félénken nyúlt magához. A belé nevelt szemérem.
Emlékképeiben a nagyanyja hangja: Ejnye, te gyerek! Ne fogdosd a csunyáját! Így: a
csunyáját. Pedig akkor még szépnek tartotta. Szőr se nőtt rajta. Igaz, később meg borotválni
kezdte. Mert úgy mondták, az tetszik a férfiaknak. Abban bízott, a férje is gyakrabban lesz rá
kíváncsi. De nem. Csak az esti vesződés, aztán meg semmi. Csak sátoros ünnepeken. Sátoros!
- röhög. Sátoros…
A vízsugarat előrébb irányítja. A csiklóra. A kollégiumban hallotta először ezt a szót.
Nonszensz, de addig soha. Se biosz órán, se máshol. Katolikus családban még a csikló szó
kiejtése is bűn. Vagy a menstruáció. Azt is mástól kellett megtudnia. Az anyja dühösen nézett
rá. Mikor az úttörőtáborból hazaérve lelkesen közölte: tudja, hogy mi vár majd rá, ha
nagylány lesz! Anyja szeme villámokat szórt a meghatározhatatlan zavartól. Neki pedig
azonnal eltűnt a büszke mosoly szája szegletéből. Ezután többé egy mukkot se szólt. Csak
akkor, amikor a vattára kérte a pénzt. Megkapta. Ennyi.
A vizet még jobban megengedi. Erősen masszírozza vele klitoriszát. Jóleső érzés járja át.
Emlékszik, abban az időben, amikor hozzá se nyúlt a férje, így szerezte meg a napi
örömadagját. Aztán másképp. De az meg a lelkének nem volt öröm. Meggyónta a
zuhanyrózsát is, meg a szeretőjét is. Bár nem merte pontosan megfogalmazni bűnét. Úgy
vélte, a paráználkodás szó lefedi mindkettőt. Lefedte, elmondta. Ennyi. Aztán elvált. A kisebb
gyereket, a fiát pedig elperelte tőle az az állat.
A vizet hűvösebbre állítja. Jót tesz a vérkeringésnek. Azon gondolkodik, miért van ez így.
Szaporodás, születés, szex… Minden e körül, a hüvely körül forog. De ki se mondhatja.
Mintha nem is létezne. A kórházban is, mikor műtötték. Még a nővérek sem nevezték nevén.
Amikor betolták a műtőbe, már beadták neki a bátorító szurit. Emlékszik, valami badarságot
beszélt a nőgyógyásznak. Nemhiába bátorító injekció! Mondjuk, kellett is. A méhnyakrák
nem vicc. Azt mondják, vírus terjeszti. Meg hogy a férfiak által kapják. A diagnózis előtt csak
azzal az állattal volt. A férjével. Hogy rohadjon meg!
A vízrózsa ismét hátralövell. Aranyér lesz az! Utánaolvasott: a szorongás, a stressz is
okozhatja. Társas, vagy családi problémák esetén is jelentkezhetnek a tünetek. Ja. Azok
vannak - gondolja. Emlékszik, a fia halála után pár nappal nyúlt először hátra. Akkor kezdett
el neki viszketni. Pár nap múlva már sebesre vakarta a seggét. A benn tartott fájdalom – írta a
net. Benn tartott…
Valóban! Egy büdös szót se szólt neki. Igaz, mikor a rendőrök becsengettek a lakás ajtaján a
hírrel, üvöltött. A fájdalomtól. Közölték, hogy a fia leugrott a nyolcadikról. Megölöm,
megölöm azt az állatot! Aztán lenyugodott. A hamvasztás és minden egyéb szervezését szó
nélkül végezte. Akkor is csendben volt, mikor a temetés dátumát rendezték. Február
harmadika megfelel? – kérdezte az ügyintéző hölgy. Jó lesz! – vágta rá, mielőtt a gyerek apja
meg tudott volna szólalni. Ő röhögött. De csak magában. A voltférje születésnapi ajándéka
lesz. Minden évben. Élete végéig. Ünnepeljen az az állat, ha bír ezek után. Ünnepeljen csak!
Elzárja a vizet. Most már elég.
Elég.
Elég!
…
Szó nélkül megtörölközik.